A kamera végigsuhan egy táblán: a Gondviselés utcában vagyunk. Ez elég megnyerő kezdet – az pedig még inkább, hogy az utca egyik palotájában a Nobile-házaspár hozza vacsorára az operahá…
Fernando Rey olyan volt Bunuelnek, mint Klaus Kinski Herzognak, John Wayne Fordnak vagy Gunner Björnstrand Bergmannak: állandó inspirációt jelentett a rendezőnek a személye, aki ezért tudatosan olyan …
Bunuel utolsó alkotása ismét abban a megtiszteltetésben részesülhetett, hogy szállóigévé lett a címe. Mathieu (Fernando Rey), az ősz nagypolgár megalázó szerelme Conchita iránt önmagáért beszélt, még …
Bunuel 1959-ig egy jól menő, de középszerű filmrendező volt, amolyan "tisztességes" életúttal, amelyet leginkább nyílt baloldalisága, önkéntes száműzetettsége és egyik korai remeke, a szürrealist…
Azért az annyira aranyos, hogy az összes netes dvd-ismertető ezzel kezdődik: „A klasszikus történetnek aligha mondható eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság - Napóleon kiűzetését követő - res…
A film alapötlete egy megtörtént eseményből ered. Bunuelnek mesélte el az egyik barátja, hogy meghívták őt és néhány ismerősét egy vacsorára. El is mentek, volt ott minden, zsakett és virág, csak a há…
Az új- és legújabb kor hadtörténelmében háromszor omlott össze látványosan, pár hét leforgása alatt egy-egy szuperhatalom: 1806-ben Poroszország két csatában (Jéna és Auerstädt), erre azt mondta Marx …