2010. 01. 15.
Túl a sövényen (Over the Hedge - 2006)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Túl a sövényen (Over the Hedge - 2006)

2008. december 30-án valami Münzberg Mihály nevű úr kritikát közölt a www.barikad.hu c. Jobbik-honlapon a Túl a sövényen c. animációs filmről.  Miután a jelen cikk szerzője – két hátborsózás között - nem akarta elhinni, hogy van ember, akinek ilyenek az eszébe jutnak erről az ártalmatlan 3D-s alkotásról, utánanézett annak, hogy M.M. úr vajh’ tréfás kedvében volt-e, amikor nekiült lekopogni a sorait. Hát nem. Közelednek a választások, lássuk hát, hogy milyen is lesz az új kultúrpolitika radikális módra.

 

Szóval, a film. Adott egy önző, cinikus, szörnyeteg medve, akitől a Stikli névre hallgató mosómaci el akarja lopni az összeharácsolt betevőt, de az akcióba baj csúszik, elvész az egész. A medve tömören vetíti előre Stikli jövőjét: kaja vagy halál, de egy héten belül döntse el. Stikli búvalbélelten téblábol, mivel ennyi ételt képtelen összegyűjteni önerőből. (Kis logikai hiba: miért nem fut világgá? Lehet, hogy nincs sehová sem vízuma?) Ámde egy ébredező kis erdei kompániába botlik, amelynek vezetője Verne, a teknős. A társaság, alighogy kiárad rájuk a zsongás, fura helyzetbe kerül: télen egy lakóparkkal elkerítették az erdejüket, s most ott van a sövény, amely mögött egy ismeretlen világ van, emberekkel – és kajával! Stikli, az életművész rámozdítja a riadozó társaságot a humán élettér fosztogatására, mivel úgy okoskodik, hogy az általuk felhalmozott étkeket felajánlja a medvének. Az emberek persze visszavágnak, és fogságba ejtik őket. Stikliben azonban megmozdul a lelkiismeret és kiszabadja mindannyiukat, bevallja a bűneit és végre otthonra lel…  

  

A film tehát semmi máson nem alapul, mint az amerikai rajzfilmek erkölcsnevelő kliséjén: adott egy szeretnivaló szereplő, tipikusan egy nagydumás, élénk alak, akiből a körülmények kihozzák a sötétebb alteregót; aztán, amikor látja, hogy több bajt hoz így másokra, mint ahogy azt azok megérdemelnék, összekapja magát s végül ő lesz az erkölcsi jellembajnok. Ilyen volt pl. a Madagaszkár 1-ben Alex, oroszlán, aki a dzsungelben vérszomjassá válik, s hogy bajt ne okozzon, magára hagyja a barátait, majd ragadozó-mivoltából kifolyólag mégis megmenti őket; avagy a Vadkaland (amelyet mindenki összekever a Madagaszkár 1-gyel), ahol a füllentős és hencegő Sámson oroszlánból lesz az igazi hős; na meg a Jégkorszak 1-ből Diego, a kardfogú tigris, aki megmenti a társait, akiket pedig eredetileg el akart veszejteni; avagy… de ne folytassuk, nem filmtörténeti kiselőadás ez. (Bár egyesekre ráférne.) Ez a zsánerkarakter – az amerikai filmekre jellemző zajos és néha erőltetett poéntenger mellett is - erkölcsileg pozitív szemléletet közvetít, ezért készülnek az ilyenek (aláhúzva!) gyermekeknek. Mellesleg: igen kevés olyan filmet ismerünk, amely a gonoszság dicsőítésére jött volna létre. Lehet az RTL Klubot, meg a TV2-őt ócsárolni a filmkínálat művészi színvonalát illetően, de azokban sincs egy, azaz egy db. olyan film, amelyekben végül ne a jóság, az igazságosság, a méltányosság és az erkölcsösség győzne, vagy ha már valamelyik elbukik, akkor ne úgy tenné, hogy minden részvétünk az övé. Az más kérdés, hogy ezek legtöbbször milyen gügye történetekbe vannak ágyazva. De hát az emberek többsége sem lángész…

 

Karey Kirkpatrick és Tim Johnson rajzfilmjének a kivitelezése szép, kidolgozott; még a poénok is ülnek, nem vitték túlzásba őket; a szereplők jól meghatározottak, van eredetiségük; a mondanivaló egyszerű, de méltóságteljes. Kb. ennyit lehetne erről a másfél órás kis szórakozásról beszélni, ámde ekkor jelenik meg a Bibó István által leírt „túlfeszített lényeglátás”, amely az „író úr” olvasatában a következőképpen jelenik meg.  

 

Kezdjük az elején. Stilki tehát lop, ami politikai olvasatban ez: „Amikor a vakmerő, pitiáner tolvaj mohóságában az övénél nagyságrendekkel komolyabb érdekkörök útját keresztezi, azt valahogyan jóvá kell tennie, különben vége az életének”. Így van, senki sem szereti a lopást, a medvének igaza is van. Stikli azonban megjelenik az erdő lakói között, amelynek mélyebb összefüggései vannak a jelenlegi politikai helyzettel (az idézeteket az eredeti „helyesírás” szerint közlöm):

 

 „Az erdő állatai – Egy rendszerváltó társadalom, amelynek - jobb esetben - van ugyan egy bölcs vezetője (Verne, a teknőc – szerk.), de régimódi szabályrendszerénél és erkölcsi normáinál fogva képtelen megérteni, átlátni a zavaros, globalizálódó világot, és annak mindent ellenőrizni akaró szövetségi rendszereit (USA, Európai Unió, NATO, G8-ak, szabadkőművesek, illuminátusok, lovagrendek és az ördög tudja, még miféle politikai, vallási és gazdasági alapon szerveződött titkos társaságok)”. 

 

Értjük. Verne, a teknőc egy konzervatív, „fontolva haladó” szellemi mentor, aki képtelen arra, hogy megvédje társait az USA, az EU, a NATO, a G8-ak stb. ötödik hadosztályának tekintendő Stikli ármányai ellen; Vernéék tehát a sérülékeny, rendszerváltásban csalódott magyar társadalmat szimbolizálják, akik közé egy titokzatos idegen, a rejtélyes gazdasági lovagrendek képviselője kerül, aki a globális élettér roncsolásával foglalkozó szabadkőműves kizsákmányolás egyik haszonélvezője, vagyis maga az egyszemélyes komprádor burzsoázia. Lehet, hogy még zsidó is. Stikli rögtön át is veszi fölöttük a hatalmat, mivel: „A mosómedve által megtestesített, kapzsi bűnöző politikai kalandorrá avanzsál”.

 

És mit jelképez a sövény, mi több: a Sövény? Talán azt, hogy az ember elfoglalja az állatok életterét és ez nem szép dolog, gyerekek, figyeljetek oda, hogy amikor majd felnőtök, akkor ilyet ne tegyetek? Micsoda naivitás! Ilyen csak a kezdőknek jut eszébe. A mondanivaló ugyanis elsősorban a yen-hiteles lakásvásárlóknak szól: „Rajtunk kívül álló okok miatt, melyeket nem tudunk befolyásolni, nehezebb lett az életünk, beszűkült a mozgásterünk – Világválság van !!!” Mellesleg a filmet 2006-ban csinálták, amikor még nem volt válság.  

 

A következő gondolattal még egyet is érthetnénk. Ez arról szól, amikor az állatok elkezdik fosztogatni az emberek lakásait, és Verne hiába akarja őket figyelmeztetni arra, hogy ennek nem lesz jó vége. A politikailag helyes olvasat ez: „A tömegek megrészegülnek az esztelen konzumálás, a gyorséttermek, pornográfia, diszkózene, drogok, öncélú trendek örvényétől, és olyan mélyre süllyednek benne, hogy aki megpróbálja őket figyelmeztetni ezek veszélyeire, és a konzervatív értékrendhez való visszatérésre, azt kinevetik, attól elfordulnak (maradinak, rosszabb esetben sovinisztának titulálják) és nem hallgatnak rá”. A probléma ott van, hogy igazából Verne sem tudja megmondani, hogy miért rossz az, ha a társaság ötödannyi munkával jut hozzá a kétszer annyi élelemhez, mint korábban. Nem is csoda, hogy: „Verne, a teknőc kénytelen nyíltan beismerni alsóbbrendűségét, és a többiek bocsánatát kérni.” Egy kis továbbgondolással azonban ennek is pontosan tudjuk az aktuálpolitikai üzenetét: „Mintha csak a híradót néznénk: Megszorítások, áremelés, elbocsátások… És mindez még csak nem is a hazai politikai elit zsebét hizlalja, hanem az őket madzagon rángató nemzetközi érdekcsoportok érdekeit szolgálja; cserébe meghagyják pozícióikban a nemzet önkéntes vámszedőit. Ezek meg csak bizonygatják vég nélkül, hogy ők aztán minden erejükkel a haza javát szolgálják, de pokoli nehéz a dolguk, mert meg kell felelni a Nemzetközi Sóhivatalnak”. (Aki nem hülye, érti: IMF, Világbank, EU, NATO, USA. Mind együtt, vagy külön-külön. Nem mindegy? Egyik sem magyar!) 

 

Egyébként ez a zárójeles kérdés értelmetlen is. A filmben ugyanis ott van Gladys Sharp, a hipernegatív főhős(nő), a lakópart főkáplárja (magyarul: közös képviselő), aki olyan fegyelmet akar tartani a környezetében, mint egy náci koncentrációs táborban. (Bár ez nem jó hasonlat, a radikális jobboldal szerint olyan, hogy „náci koncentrációs tábor”, nem is létezett. Ami volt, az csak átmeneti pihenőhely volt. Ja, hogy aztán ott mindenki meghalt? Hát istenem, minek hozták magukkal tubusban a tífuszt.) Gladys Sharp természetesen nem egy tisztaság- és rendmániába belehülyült személyiséget jelent, hanem sokkal elvontabb alakzata ő a filmnek, ugyanis ő az új világrend: „De a normasértők, a lázadók, a kritikusok reszkessenek: Akinek nem tetszik a Lisszaboni Szerződés, mehet lakni Albániába! Gladys megbíz tehát egy profi kártevő-specialistát -„féregirtót”-, hogy mentesítse lakhelyét a mindenféle vészt, kórt terjesztő betolakodóktól”. Mint Gyurcsány-Bajnai (egy személy) a neo-ÁVH-t (am.: rendőrség). Amely meg is jelenik Dwayne LaFontaine, a kártevő-írtó személyében (szóval ő a rendészeti miniszter).

 

Itt már tetőfokára hág az elvontság dramaturgiai feszültsége, hiszen az ő szerepe ez: „A gazdasági-politikai érdekközösségek gondoskodnak róla, hogy ha kell, katonai erővel szerezzenek érvényt akaratuknak. Nem tetszik a szerbeknek a koszovóban  (kisbetűvel! – szerk.) élő, túlnyomóan tudatlan, munkakerülő és bűnöző albán csürhe? Lebombázni őket! A magyarok utcán tüntetnek alkalmatlan kormányuk ellen? Rohamrendőrök verik szét a demonstrálókat. Gárdát alakítanak a cigánybűnözés visszaszorítására? Feloszlatni!”  

 

Amikor pedig Verne és Stikli összecsapnak egymással, hogy melyik trendet folytassák tovább, és a többi állat csak áll és néz, a mondanivaló ez: „Kiváltságainak megtartása érdekében a politikai elit nem riad vissza saját honfitársainak a legszélsőségesebb eszközökkel való sanyargatásától, csak hogy az őket irányító idegen hatalmak elégedettek legyenek. És közben buzgón kommunikálják, hogy mindez jó, hasznos és szükséges”. Amikor pedig a medve és Stilki közösen nézik, hogy rabosítják a kis állatközösséget, elérkezünk a zárógondolatig: „A karvalytőke kozmopolita urai és hazai helytartóik jól megértik egymást; szegről-végről közösek az érdekeik”.  

 

Gyászba borul a világ; most mi legyen? A filmben a feloldás – mint várható volt – az, hogy Stikli végül megembereli magát (ha lehet ezt mondani egy mosómedvére…), és kiszabadítja a barátait. Az „író úr” lehangoltan fűzi ehhez hozzá: „Nos, ez a történetnek az a része, amelynek közéleti és politikai párhuzamát, megfelelőjét sajnos a legnagyobb képzelőerővel és optimizmussal sem lehet fellelni a való világban, kiváltképp a Kárpát-medencében”. Itt ugyanis továbbra is a gonosz medve (IMF stb.) és a szemét kis Stikli (Fletó-Gordon) uralkodik a kizsákmányolt, konzumidióta prolitömegeken (az erdő lakóin), akiket hiába akar egy érett szellemű, konzervatív személyiség (Vona? Morvay?) a helyes útra terelni, ezekkel ez egyszerűen nem megy; a forradalom még várat magára. Na de majd a film láttán…! 

 

 

Miután a kritika helyes megvilágítása helyezte a műben foglalt eseményeket, már csak egy képet képzeljünk el magunk előtt. Van tehát egy nagyon nemzeti könyvesbolt, amelyben Az akarat diadala és a Horthy c. dvd-k között ott van a Túl a sövényen, mint a jelenlegi gazdasági és erkölcsi mételyt csak a teljesen idióták számára fel nem ismerhető  hasonlatokkal leleplező alkotás. Még azt is megérjük, hogy a végén pult alól adják, persze: csak a megbízhatóaknak.

 

A titkos éjszakai vetítéseket meg már nem is említve.

 

Kulcsszavak: animációs

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés