Úrvacsora (Nattvardsgästerna – 1963)
“Azt hiszem, csak egy művem van, amit igazán szeretek, és ez az Úrvacsora. Az egyetlen, amiről azt gondolom, hogy elkezdtem itt és befejeztem ott, és minden végig a kezem alá dolgozott. Minden pont úg…
Szűzforrás (Jungfrukällan - 1960)
A film történetváza egy mondat: hegyipásztorok megerőszakolnak és megölnek egy lányt, majd az apjánál szállnak meg éjszakára, aki agyonveri őket; mikor pedig a lány holttestét felleli, felajánlja…
Rítus (Riten - 1969)
Hans Winkelmannak (Gunnar Björnstrand) elege van az egészből: „Két őrülttel utazok együtt” – közli a feleségével, aki bohócnak sminkelve az előbb vágta le a szokásos hisztériás adagját. Ez azonban túl…
Arc (Ansiktet - 1958)
„Isten hallgat” – közli tárgyilagosan Stockholm főorvosa, Dr. Vergerus (Gunnar Björnstrand) Bergman egyik legkeserűbb felfedezését, nagy műveinek egyik kiinduló- és végpontját, amitől teljesen d…
Őszi szonáta (Höstsonaten - 1978)
Az Őszi szonáta, Bergman e kései műve tulajdonképpen egy közepesen sikerült drámavázlat filmadaptációja. Drámai, de csak azért, mert a textus visz el mindent, képi gyönyörködtetésben igencsak szűkölkö…
A nap vége (Smultronstället - 1957)
Isac Borg professzor (Victor Sjöström) fura, kényelmetlen álmok után ébred fel újabban: zavaros látomásokban téblábol – egyet mi is látunk az elején. Egy ósdi városrészben botorkál, ahol süket cs…
Zene a sötétben (Musik i mörker - 1948)
Érzékeny. Szomorú. Szerelmes. Ez nemcsak a filmre, hanem két főszereplőjére is elmondható: érzékenyek, szomorúak és szerelmesek. A fiú (Birger Malmsten) megvakult, zongorázásból él, de nagyvárosi körn…
Börtön (Fängelse – 1949)
Martin Grande, a filmrendező forgatásába egy elvadult tekintetű alak toppan be: volt számtantanára cövekel le mellette, akit nemrég eresztettek ki a pszichiátriáról. Van egy nagyszerű ötlete és úgy ér…
Egy nyár Mónikával (Sommaren med Monika - 1953)
Amíg virágozott, rendkívül népszerű volt a neorealizmus, amelyhez kötelező jelzőként ragasztja a filmtörténelem az „olasz” szót, merthogy innen indult. Nemcsak annak volt köszönhető ez, hogy végre szo…
Próba után (Efter repetitionen - 1983)
Henrik Vogler (Erland Josephson), a rendező épp elbóbiskol a színpadon „próba után”, amikor megjelenik az általa főszerepre kiválasztott fiatal színésznő, Anna (Lena Olin) azzal a nyilvánvaló kifogáss…
Persona (1966)
Bergman egy nap épp Bibi Anderssonnal, az egyik kedvenc színésznőjével sétált az utcán, amikor szembejött velük Liv Ullmann, Andersson új barátnője. Bergmant meglepte a két nő hasonlósága, és felajánl…
Jelenetek a bábuk életéből (Aus dem Leben der Marionetten - 1980)
A filmben az a ravaszság, hogy nincs benne ravaszság. Mármint látszólag. Bergman most nem akarta a szokásos ordítozó-vagdalkozó szituációt összehozni a történet félútján, amelyet pedig olyannyira kedv…
1   2 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés