A polgárjog mozgalom kirobbanásáról szóló film politikailag rendkívül korrekt: vannak benne tehát elnyomott, istenfélő, szorgalmas feketék, meg pökhendi és gyűlölködő fehér emberek, akiket felhergel az, hogy a sértődött négerek nem hajlandóak igénybe venni a helyi tömegközlekedést. Persze nem a busztársaság miatt fáj a szívük, hanem azért, mert tudják: ez még csak a kezdet. És ami még rosszabb: a négerek is tudják.

A film igen mélyen meríthetett volna a valóságos eseményekből, ha már az alabamai Montgomerybe tette a történetet, oda, ahol Rosa Parks (1913-2005) valóban nem volt hajlandó felállni a fehéreknek fenntartott helyről 1955. december 1-jén. Nem azért, mert eleve oda ült oda és provokálni akart, hanem azért, mert időközben „whites only” hely a busz háta felé vándorolt, ugyanis sokan szálltak fel. Az eredmény közismert: az egy éves sztrájk alatt a busztársaságok majdnem csődbe mentek, a bíróság pedig a feketéknek adott igazat. Akik odáig azt csinálták, amit a filmbeli Odessa Cotter (Whoopi Goldberg): gyalogolt.

Fájdalom, a film egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy teljes vertikumában mutassa be a küzdelmet: megelégszik azzal, hogy egy fehér asszonyt, Miriam Thompsont (Sissy Spacek) belesodor a harcba, amelynek keretében először csak Odessának, a cselédjének segít, majd – nem mellékesen rasszista férje miatt - maga is a feketék oldalára áll. A film vége egy összeborulós giccs, de kétségkívül hatásos: ámde egyébként nem sok minden tudunk meg az eseményekről azon kívül, hogy Richard Pearce művéből sejthető: a feketék győztek.

Egyébként a filmről alig lehet valamit mondani: szép közepes, tv-be való kamaradarab, sok belső térrel, kissé életlen fényképezéssel, egyszerű színészi játékkal, közhelyes karakterekkel, akik között sosem robban ki valami nagy konfliktus. És mindezt egy kislány szemével, akinek semmi keresnivalója nincs a filmben, mivel nyilvánvaló, hogy fel sem foghatta volna az eseményeket, ráadásul a kamera folyton belátogat Odessa otthonába is, ahová aztán a narrátorként szereplő leányka nem nézhetett volna be soha. Így aztán igen gyenge a műben a lélektani, történelmi vagy társadalomkritikai szál is. Izgalmat, azt meg végképp nem lehet benne találni. Pedig ennél az a bizonyos buszsztrájk sokkal, de sokkal érdekesebb volt…