Gyöngyösi S. Zoltán
2010. 08. 08.
A farmer felesége (The Farmer's Wife - 1928)
A farmer felesége (The Farmer's Wife - 1928)

Hitchcocknak ez a filmjével az a baj – amely pedig már a nyolcadik volt a pályafutásán – , hogy szinte nem is létezik. A története sem valami nagyon csavaros, mivel Eden Phillpotts (1862-1960) kis komédiájában – amely a film azonos című alapját képezte - a párját kereső özvegy farmert négy nő kosarazza ki ugyan, de egyiküknél sem lelhető fel valami különleges motívum erre nézve: egyszerűen csak más a jellemük, mint a barátságos, de az elutasítástól könnyen dühbe guruló gazdáé. A galiba sem merül ki többen, mint némi hisztériában és egy rövid társasági botrányban, amelynek szintén a női idegbaj áll a központjában – ennek a levét is persze a farmer issza meg. A megvalósítás ráadásul tetemes bizonytalanságot sugallt a rendező részéről, mivel rendkívül vontatott az egész, a másfél órás cselekményt akár 40 percben is könnyedén elő lehetett volna adni: túl sok benne a mélázás és a karakterek közötti – persze, feliratozás nélküli – beszélgetések. A feliratozás gyérsége jellemző maradt a korai Hitchcock-filmekre, alig párszor kerülnek elő a beszédinzertek, a rendező a jelek szerint a jellemekre akart inkább építeni, és azok fellépésével megoldottnak látta a néző informálását. Ebben egyébként igaza volt, a hervatag kis komédiában tényleg nem a beszédnek, hanem az irritáló arcok felvonulásának van főszerepe.

Merthogy a szereplőgárda több, mint idegesítő: az öregedő farmer, azaz Samuel Sweetland (Jameson Thomas) ugyan jóképű és jó kiállású, de egészében mégis érdektelen alak, ellenben a kiválogatott nők mind olyan túlkorosak és csúnyák, hogy a mai szemmel nézve enyhén szólva is nehéz azonosulni a derék párkereső gazda ama ambíciójával, hogy ezeket vegye el. Emellett a színészi játékot sem tudta senki sem túlzásba vinni, amelynek az alapvető oka az volt, hogy – mint már jeleztük – a nők nem valami az abszurd vagy torz jellemükből kifolyólag, avagy  a farmer röhejes botlásai miatt kosarazzák ki őt, hanem egyszerűen azért, mert nem egyezik vele a különben teljesen hétköznapi személyiségük, ami viszont önmagában itt sem humorforrás. A film egyetlen komolyan vehető szereplője Ash (Gordon Harker), a szociopata és trehány szolga, aki legalább némi életet lehel a fordulatokba. Őt Hitchcock az egy évvel korábban készült a Szorító c. filmjéből emelte át ide, mivel ott is egy ilyen alakot játszott: mindenki tud normálisan viselkedni, csak ő nem, szakadt ruhában és köpködve megy át az egész filmen, miközben idétlen pofákat vág és látványosan elégedetlen a környezetével, tételesen: hülyének néz mindenkit, miközben éppen ő a leghülyébb. Úgyhogy a filmet egyedül az ő alakítása miatt érdemes megnézni – meg persze azért, hogy legyen valami benyomásunk egy korai Hicthcockról.

Kulcsszavak: Hitchcock

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés