Könnyű lenne azt mondani, hogy azért nem szerette meg ezt a filmet közönség, mert neki préritávlatú autósüldözés kell, és nem Miskolc belvárosa, ahol a hősök  beletaknyolnak egy csuklósbuszba; revolverek kakasának kattanására vágynak és nem cseh  flóberpisztolyok látványára; félrecsapott kalapok és nem dzsekik kellenek neki, és izombalettbe koreografált arclezúzás ahelyett, ahogy a hősök biciklin akarnak megpattanni a zsaruk elől. De ez mind nem igaz, mert ezek is lehetnek nagyon érdekesek, ha azok, akik végrehajtják, maguk is olyanok.

Azonban Novák Tündéből és Fekete Lászlóból, akiknek az életéről a mű készült, egy dolog hiányozott, amely miatt végül is inkább csak köznevetség tárgyai lettek: a stílus. Ezen a hiányon Deák Krisztina rendező sem tudott segíteni: nem akart többet mutatni a hőseiből, mint akik valójában voltak, de mivel ezek ketten senkiknek születtek, és azok is maradtak, hiába ment el rájuk az életrajzi filmbe feccölt anyag, pénz, energia.

A páros ugyanis maga volt a sekélyes amatőrizmus. Lássuk tömören a történetet. Nyíregyházán ismerkedtek meg 1995. július 12-én, amikor is a 25 éves Fekete „Clyde” László biztonsági őrként posztolt egy bankban, Novák „Bonnie” Tünde meg „csak úgy” elvolt a maga 16 évével. Július 31-én éjjel a költözködő pénzintézeti fiókból elvittek 27.500.000 Ft-ot - nem kellett hozzá nagy agymunka, ott hagyta nekik valaki a trezor kulcsát. Biciklivel pedáloztak ki a normális életből, majd öt éven át bujdokoltak Miskolcon hat macskával és egy kutyával tíz lakásban, amelyeket mindig pedánsan felújítottak, aztán hurcolkodhattak tovább, mert folyton felfigyelt rájuk a rendőrség. Az idejük jó részét tévénézéssel, mászkálással, evéssel és szeretkezéssel töltötték – ez maga volt a dögunalom. Hogy ezen színesítsenek valamit, úgy döntöttek, hogy kifosztanak egy pénzszállító kocsit, ennek érdekében 1999. őszétől 2000. márciusáig a miskolci garázssorokon – önmagukat rendőrnek álcázva, fegyveresen - elraboltak három autót, ezeket mindenféle tárolókban őrizgették, alkatrészeket adtak el belőlük, közben összetákoltak egy golyóálló terepjárót is, továbbá felhalmoztak egy egész military shopot, volt ott minden, még géppisztoly is. Aztán a nagy durranásból nagy lebukás lett: 2000. április 12-én Fekete áthajtott a piros lámpán Miskolc belvárosában, egy járőr rájuk mozdult, s végül a páros belevágódott a már jelzett csuklósbuszba. Ott Fekete rálőtt Kiss Zoltán főtörzsőrmesterre, el is találta, majd egy aluljárón át elmenekültek - Kiss életéért heteken át küzdöttek az orvosok. Fekete „zsenialitására” mi sem jellemzőbb, hogy a buszról lekászálódó sofőrt nézte az egyik rendőrnek, s azért lőtt a kocsiba, hogy megfélemlítse őt és a másikat, aki közben fedezékbe vonult; csak azt nem vette észre, hogy a kocsiban is ül valaki…

Három napig kétszáz rendőr kereste őket, végül egy hejőscsabai garázsban csaptak le rájuk, ami annál is könnyebb volt, mert az autóban hagyták az irataikat, bár a film szerint a barátaik dobták fel őket. (A valós nevük: Ambrus Zoltán és Szabados Hajnalka, a gyanú alaposságáért viszont nincs kezesség.) Július 12-én a „magyar Clyde”, miután felfogta azt, hogy Kiss Zoltán tüdőlövése miatt akár emberölési kísérlet miatt is felelnie kell, látványos gesztusként felírta a falra, hogy „game over”, aztán csíkokra szabdalt lepedőjére felkötötte magát. Novák Tünde kiborult, tört-zúzott a zárkájában, elmemegfigyelőbe vitették, aztán 11 évet kapott és 2009-ig ült a kalocsai női fegyházban. A tárgyaláson egyébként semmit nem akart bűntársára kenni, viszont közreműködő vallomást tett, ezért is kapott csak ekkora büntetést – az ügyész húsz évet javasolt neki. Mint ahogy jó bűnözőhöz illik, Novák „természetesen” írt rögtön egy könyvet az élményeiről (Miskolci Bonnie és Clyde – Magvető, 2001), ebből forgatott filmet a rendező (az eredeti helyszíneken: Miskolc, Nyíregyháza, Bükk).

A film tulajdonképpen nem sokban hágja át a valóságot, leginkább csak tömöríti az időt, mivel öt évi semmittevés bemutatásával mégsem lehetett volna kasszát robbantani. A mű tehát Lili (az amatőr Ráczkevy Ildikó) és Pali (a profi Karalyos Gábor) egy évét vázolja fel, de hiába a nyomáspróba, ha egyszer a páros az életben is olyan jelentéktelen volt, mint ezek ketten a vásznon.

A film első harmada másból sem áll, csak valami idilli állapot bemutatásából, a két szerelmes már-már úgy tűnik fel, mintha ők lennének Ádám és Éva, túl szépek a tájképek, túl vonzóak a testek, bántani akarja őket a gonosz nagyvilág, ők csak nyugalmat és a szeretetet akarják az élettől, hagyják már őket békében. (Pénzt persze vissza nem adnak.) A film még el sem indul, de már a teljes unalomba kezd fulladni, s ezen az sem segít, hogy az idősíkok folyton keverednek, azaz hol a börtönben vagyunk, hol pedig a szabad világban, és a képfolyam mindig akkor vált át a fogdahangulatra, amikor a hősök épp a legjobban érzik magukat – olcsó ötlet, s éppen ezért nincs hatása, túlzottan is fel vagyunk készítve a következő ilyen váltásra. Ráadásul a két főszereplő teljesen értékelhetetlen színészi játéka csak az „összebújós”, félmeztelenkedő jelenetekben tud valamit bemutatni a színjátszásból, de ezek hatása nem több annál, mint amit a frissházas Kovács Pisti és Kovács Pistiné tudna nekünk prezentálni a Dohány utca 7-ből a szekrény tetejére ragasztószalagozott kézikamera előtt.

Nem mondható el több a film egyéb színészeiről sem: az ügyvédet alakító Gazsó Györgyöt a forgatókönyv egyszerűen letarolja, annyira zavart és semmitmondó szerepet kellett volna eljátszania; a hősök barátai, vagyis a kisgengszter Haumann Máté és buta barátnője, Hámori Gabriella viszont néha már az idétlenségig túljátsszák a szerepüket, már paródiába illő karakteralakítást mutatnak be. A párbeszédek halványak, a Nyugati-tér hajléktalanjai két üveg tablettásbor után is érzékletesebb szókinccsel bírnak, mint a szereplők, a zene arcmarkolászósan nyálas, s ez már a film egészében így is marad.

És nemcsak arról volt szó, hogy a páros élete (meg mindenkié a filmben) snassz, mert amikor a történet felénél végre valami akciósorozatot is remélünk, Deák még finomítani is akart a valóságon, ezért a „női érzékenység” álszent jelszavával kihúzott minden olyan momentumot, amely az általa (önmaga érdekében is) sztárolni vágyott Novák Tünde sötét jellemét emelte volna ki. Például kiseprűzte a meséből azt a pirinyó tényt, hogy a páros a garázssoron nem egyszerűen a levegőbe puffogtatott, mint a vásári bohócok, mivel kétszer is rálőttek egy-egy kocsigazdára: az egyik csak azért maradt az életben, mert rosszul céloztak, a másikat viszont el is találták, a kirablott áldozat kivonszolta magát a főútra, ott felszedte egy autós, a kórházban csak gyors beavatkozással lehetett a földi világban marasztalni. Persze, erre azt lehetne mondani, hogy a filmet önmagában kell nézni, és nem mint a valóság leképezését, ez nem dokumentumjáték; ha viszont tényleg így nézzük, akkor csak két béna amatőr mafláskodását bámuljuk, akik pisztolyokkal játszanak, folyton költözködnek, a maradék időben egymáshoz tapadnak, mint rég ragszalag, s a film végén aztán szánalmasan vesznek el. Az utolsó két akciójelenet ugyan szépen van megcsinálva (az elfogásos részben ráadásul azok a rendőrök szerepeltek, akik a valós életben is megszabadították a társadalmat a párostól), de ez nem segít a film egészén, mint ahogy a befőttesüveg-jelenet sem, amikor az ügyvédet a hősöket feldobó pár egy üres üveggel fizeti ki, mert a pénzt megtartották maguknak.

Érzékelte ezt a közvélemény is, ezért tért gyorsan napirendre a magyar Bonnie és Clyde fölött: érdektelen emberek pocsékságaiból nem lehet csúcsalkotást forgatni. A kritika még erőlködött egy kicsit, olyanokat igyekezett belehumbugolni az anyagba, hogy a páros a mélymagyar valóság elől menekült – csak hát a társadalom ebben a filmben elő sem kerül, ha igen, akkor néhány haszonleső kisember személyében, ilyen Csomós Mari, mint bérbeadó, akinek az éberségét elnyomják az ötezresek, egy rendőr, aki a magáévá akarja tenni Lilit a vidéki őrsön – ez a film egyik leggyengébb jelenete - , és egy öregúr, aki a tragacsát zsebszerződéssel adja el a párosnak. Mások inkább azt tűzték ki a zászlónyélre ki, hogy a két fiatal azt sem tudja, hogy mit cselekszik, nagyra nőtt gyerekek ezek, felelősségtudat nélkül, akik akciófilmeket és videojátékokat nézve akarnak felkészülni a nagy tettre – nos, ez viszont csak és kizárólag röhejes, semmi több. Ha nem értenek hozzá, ne kezdjenek bele.

Hát ez van, nekünk ennyi adatott. Fekete László a nyírpazonyi temetőben nyugszik, Novák Tünde meg 2009-ben szabadult, vélhetőleg még most is vágyódik az egyetlen lovagja után, akit soha, senki nem érhet utol a férfinemből, annyira egy nagyszerű, markáns jelenség volt ő.  Kár, hogy nem tudott megkülönböztetni egy rendőrtől egy buszsofőrt.