2009. 12. 27.
Micsoda éjszaka! (1958)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Fura, hogy Latabár Kálmánra miként emlékszik vissza a köztudat. Általában az él bennünk, hogy Latabárnak jobbnál jobb filmszerepei voltak, dúskált a zseniálabbnál zseniálisabb karakterajánlatokban, holott, ha a filmográfiáját megtekintjük, nem sok filmet látunk abban. Latabárt a kései Horthy-korszak fedezte fel magának – szerepelt is tinglitangli vígjátékokban (pl. az Egy szoknya, egy nadrágban, amelynek sajnos megcsinálták a remakejét), s valószínűleg nagy komikus válhatott volna belőle, ha nem jön be a Vörös Hadsereg.

 

De bejött, és a „fehértelefonos” filmek helyett egyszerre másfajta művekre támadt igény. Mármint nem lentről, a mozi széksoraiból, hanem fentről, azaz a kultúrpolitika irányítóitól. A latabári idétlenkedés egyszerre idejétmúltnak minősíttetett; senkinek nem lett szüksége rá, mint főszereplőre. Ugyanakkor a közönség kikövetelte őt magának, továbbá a filmirányítás is észlelte, hogy a kommunista musicelek és egyéb andalító művek esetén szükség van egy-egy vidámságot hozó mellékfigurára is, továbbá állandó szerepeltetését követelte ki Kossuth-díja is, amelyet még 1950-ben kapott meg. Így lett Latabár a Rákosi-korszak alatt a könnyedebb filmek mellékszereplője: mindig egy-egy félhülye, de jóindulatú alakot jelenített meg, szinte kötelező volt az optimista filmekbe belebűvészkedni egy szerepet a részére. Ilyen volt pl. az Ifjú szívvel nagyotmondó tanintézeti portása, az Állami áruház mindenkire mindent rásózó kereskedője, vagy a Civil a pályán csenevész munkása. Végül Keleti Márton szánta meg, és íratott neki egy filmet, ahol végre főszerepet is eljátszhatott, de nem volt benne sok köszönet: a Fel a fejjel! c. mű (1954) inkább filmtörténeti érdekesség maradt – egyetlen jelenete van, amelyet mindig újrajátszanak, amikor Peti bohóc a nyilas kivégzőosztag előtt előadja élete „utolsó” fellépését, mielőtt egy kézigránáttal szétrobbantaná a lelövésére felsorakozottakat. De ennek poénjai fölött már eljárt az idő, s ma már csak kínkeserves mosolyt fakaszt az ajkunkra, nem felszabadult nevetést.

 

A sok szánalmas mellékszerep után végül Latabárnak egy újabb darabot írtak: ez volt a jelen kritika tárgya, vagyis a Micsoda éjszaka! Könnyű film ez, egy percnyi jelenetét sem szabad komolyan vennünk. Túlságosan is ilyenre sikerült, ezért aztán még a filmtörténetbe is csak mellékvágányon került bele.

 

A film az 1957-1962 közötti filmes korszak egyik sablonját követi a cselekményvezetésben. Hogy is írt erről az egyik filmtörténeti kézikönyv? „Feltűnő, hogy ebben a korban oly sok a vígjáték. Már ez is arra vall, hogy a társadalom gondjaira-bajaira gyakran vetül kedélyes megvilágítás. A vígjátékokban az emberi kapcsolatokat valami általános derű és jóindulat lengi körül. Az emberek joviálisak, készségesen vállalkoznak közös akciókra, szolidárisak egymással, még ha olyan reménytelen csacskaságról is van szó, mint egy elrepült madár megkeresése Budapesten.”  (Balogh-Gyürey-Honffy: A magyar játékfilm története a kezdetektől 1990-ig. Műszaki Könyvkiadó, Bp. 2004. p. 95.). Nos, ennek tipikus darabját láthatjuk ez a Révész György-film.

 

Latabár ebben egy tanárt alakít, aki szerelmes a kolléganőjébe. Ne menjünk bele abba, hogy Latabár ekkor már igen koros személyiség volt (56 éves), a kolléganője, Tolnay Klári pedig 48 éves. A filmnek nem ez a lényege.

 

Dr. Tőrös Antal (Latabár) és Karcsai Klára (Tolnay Klári) egy gimnáziumban tanítanak. Mindketten egyedül élnek (Karcsai ráadásul társbérletben), s Tőrös tanár úr szerelmes a kollégájába. A szabványos kiindulópont szerint ezt a tanárnő látszólag nem veszi észre, azonban egy-egy megjegyzéséből kiderül, hogy nagyon is tudja, miről van szó, csak éppen lelketlennek tartja a kollégáját. Tőrös esetén meg is van erre az oka: Tőrös ugyanis elmondja a film elején, hogy (vélhetőleg politikai okokból) nem megfelelő magatartása miatt folyton ide-oda helyezgették (még Szekszárdra is lekerült), s kérni már senkitől sem hajlandó semmit, tehát köszönetet sem vár semmiért, mert az emberek nem jók. (Afféle igazi Márai-magatartás ez.) Aztán ez az éjszaka mindent megváltoztat benne!

 

Merthogy kávéra hivatalos Karcsai Klárához, akinek a társbérletében viszont egy gyermeknek nagy szüksége van egy külföldi orvosságra. Tőrös megindul a posta felé, egyik tanítványa (Garas Dezső) apja ugyanis ott dolgozik, hogy megtudja: bekerült-e ilyen gyógyszer az országba? Az álmából  kivert papa, azaz Hufnaiger (a feledhetetlen Szabó Ernő) bemegy vele a postára, és ott a küldeményekből kiderül, hogy ez az orvosság dr. Gondánál van. A film itt elég érdekes fordulattal bír, hiszen eszerint egy postai tisztviselő egyszerűen tájékozódhat az országba beérkezett levelek között: mindegyiknek még a tartalmát is megismerheti.

 

Dr. Gonda lakásán azonban Töres egy betörőbandával találkozik, akik nem tudják ugyan foglyul ejteni, de a gyógyszer elrabolják, mert az értékes; Tőrös megtudja, hogy a bandavezérnek van egy szeretője (Ruttkai Éva), aki a találkahelyén el is igazítja őt a banda irányában. A rendőrök azonban megszállják az egységet, miközben a rádió állandóan sugározza a hírt, hogy akinek az adott gyógyszer a birtokában van, az azonnal jelentkezzen a rendőrségen, vagy a Gutenberg-téren! (Ilyen valóban van, a nyóckerben.) Végül a rablók elkapják Tőröst, de ő egy – szó szoros értelemben vett – játékos ötlet alapján megmenekül. (A kivégzése előtt egy vijjogó játék-rendőrautó kihullik a zsebéből, s a rablók elmenekülnek.) A film végül a téren ér véget, ahol mindenki egymásba botlik. Tőrös a három rablót akarja elkapni a háztetőkön – ez hatásos jelenetsora, a film legérdekesebb pillanatai következnek mindenféle bohósággal. Van itt életveszély, háztartási eszközök és nippek dobálása, félmeztelen nő, akinek a kádján mindig átgázol a társaság. Végül azonban a rendőrség és Tőrös tanár úr szintén kiszálló diákjai lekapcsolják a bűnbandát, megjelenik továbbá dr. Gonda is a gyógyszerrel, és Tőrös tanár úr végre megihatja a kávéját szerelmével, aki pedig félúton azt hitte, hogy Tőrös „megcsalta” őt egy prostituálttal…

 

A film engedelmesen mondta fel a kézikönyv jelzett leckéjét. Tőrös tanár úr egy idegen gyermek megmentése érdekében kezd el tevékenykedni, s mindenki azonnal segít neki: a taxisok, a lakók, a rendőrség, az orvos, de még a prostituált is, aki meg nem, mert nem tudnak, azok aggódó együttérzéssel szurkolnak neki a sikerért. Latabár el is mondja a film vége felé: szörnyű dologra jött rá ma este – az emberek jók! Na, ez volt a film lényege – a többi szinte érdektelen.

 

Latabár azonban kellemes meglepetést okoz, mert nem játssza túl a szerepét: maliciózus, egyszerű karaktert nyújt, nem idétlenkedik. Szerencsére a filmben egyetlen karakter sem merül túlzásokba: mindenki megmarad a szerepalakítását illetően a normalitás kategórián belül. A film tehát nem bohócfilm, de nem is társadalmi dráma: inkább egyfajta népoktató mű, ahol az szocialista emberhez méltó elvárhatósági magatartást propagálták, amelynek jutalma a happy end.

 

Nem csoda, hogy a forgatókönyvet Révész mellett Illés Sándor és Boldizsár Iván is jegyezte. Boldizsár a szocialista irodalom futtatott személyisége volt (ma már egy művére sem emlékszünk, pedig érdekes dolgokat írt, főleg az ötvenes évekről!), s ő maga az állampárt megingathatatlan híve maradt haláláig.

 

Forgács Ottó operatőr számára megannyi lehetőség adódott volna a filmben, ha valaki azt komolyan vette volna, különös tekintettel a fekete-fehér felvételeket és az éjszakai jeleneteket. De a film túl könnyű maradt ahhoz, hogy az operatőr bármit is beletegyen abba, ami maradandónak minősült volna. Az operatőri munka tehát a „kellemes, de érdektelen” kategóriában maradt.

 

Hát végül is mindegy. Egy biztos: amikor Latabárra gondolunk, nem ez a film fog eszünkbe jutni, hanem a Denevér színpadi jelenete, amikor Frosch, a foglár fehér kesztyűt húz fel a padlómosáshoz, s úgy nyúl bele a vödörbe. A közönség alig bírja magát türtőztetni a nevetéstől, és nemhiába: Latabár „részegen”, szelíd kioktatással közli: „Más érzés.” És mi nevetünk, meg nevetni fogunk még ezen évszázadokon át.

 

Tényleg más érzés!


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés