Az akarat diadala jelenleg a nyilasok guminője, pedig nem lenne szabad így árusítani: kezébe kellene adni minden embernek, akárcsak a Mein Kampfot, hogy az okosabbak hadd tanuljanak a történelemből. (A hülyéknél mellékes tény, ha nem látják, mert ők úgysem tanulnak soha semmiből.) De mint ahogy Hitler könyvét is csak szövegkritikai lábjegyzetekkel tarkítva szabadna nyomdagép alá küldeni, Leni Riefenstahl filmjét kizárólag úgy lenne érdemes forgalomba hozni,...

1933-ban a hit végül győzelmet aratott: a német nemzet – elunván a demokrácia szerencsétlenkedését – magára szabadította a Hitler & Tsi. korporációt, amely rögtön gátlástalan önünnepeltetésbe kezdett, már csak tekintettel arra a csekélységre is, hogy az idők végezetéig (de min. 1000 évig) akarta a maga ízlése szerint berendezni Németországot. Hogy valami jogalapja is legyen a nagy álom könyörtelenségének, az NSDAP rögtön elnevezte az őt hatalomra...

Limonádé Joe (kiejtése fonetikusan engedélyezett, tehát szigorúan "joe") a Vadnyugat legjobb magányosan poroszkáló fegyverforgatója, aki azonban kivételesen nem az igazságban, nem is a bűnben, és nem is a kettő közötti jellemfejlesztő holtsávban utazik, hanem a szimpla kereskedelemben. Havi ezer dollár nettót kap (+ jutalék) azért, hogy a Kolaloka-limonádét terjessze, s a kantáros vezérképviselet annál is könnyebben megy neki, merthogy a saját...

Gandhi életéből mindenki megtanulhatja, hogy milyen könnyű legyőzni egy világbirodalmat: beszédeket kell mondani és ezek miatt néha börtönbe menni, ahonnan úgyis hamar kiengedik az embert, továbbá gazdálkodni egy farmon és lótuszülésben elmélkedni a békéről. Ha már nagyon durvulnak a dolgok, akkor jöhet a csodafegyver, a magánatombomba: az éhségsztrájk! A pikírt bevezető azért volt szükséges, mert Richard Attenborough báró nyolcszoros Oscar- , továbbá a...

A filmesek és az írók mindig többet akarnak kihozni a történelemből, mint amennyi abban van. A történelem sokoldalú, izgalmas, fordulatos események gyűjtőhelye, amely kifestés nélkül is jól adja el magát, de nem és nem: ahol a mesemondó megjelenik, ott a történelem sunyítva vonul vissza. Lesz tehát belőle a nyomdaprés alatt és a felvevőgép előtt valami, ami már régen nem önmaga - csak éppen az edzett olvasó és néző sem buta, s pontosan...

Woody Allennek a nagy munkái között mindig is voltak "lazító filmjei", amelyek bevallottan nem akartak rástartolni semmiféle díjazásra, pláne nem az Oscarra. Könnyű, átlátható kis történetek ezek, egyenletesen eloszló felszínes és kifejezetten csak a mulattatásra kihegyezett szituációs humorral. Az Árnyak és köd pont ilyen: hírnevét egyedül az tartja fenn, hogy a mesternek volt kedve és merészsége visszanyúlni a német expresszionizmus...

A polgárjog mozgalom kirobbanásáról szóló film politikailag rendkívül korrekt: vannak benne tehát elnyomott, istenfélő, szorgalmas feketék, meg pökhendi és gyűlölködő fehér emberek, akiket felhergel az, hogy a sértődött négerek nem hajlandóak igénybe venni a helyi tömegközlekedést. Persze nem a busztársaság miatt fáj a szívük, hanem azért, mert tudják: ez még csak a kezdet. És ami még rosszabb: a négerek is tudják. A film igen mélyen...

Vannak szakmák, amelyektől a diktatúrák hátán pavlovi reflexként mered fel a szőr. A legfőbb ilyen közellenség az ügyvéd, mert beleköt a rendszer játékszabályaiba, de majdnem ugyanennyire ellenszenves neki a kereskedő, aki "munka" és "értékteremtés" nélkül zsebeli be a hasznot a "termelő" osztályok kárára. Nem csoda, hogy a legtöbb "nemzetegyesítő" tudat alatt mindig antiszemita, mivel képtelen felfogni azt, hogy a kereskedelem is...

A köztudat művészettörténeti ikonosztázában Vincent van Gogh úgy jelenik meg, mint egy elkeseredett arcú alak, aki a fülét a kezében tartva áll. Természetesen van Gogh nem vágta le a fülét (csak a cimpáját), bár kétségkívül volt e nélkül is elég problémája: stabil szegénységben tengődött Theo, az öccse pénzén, s miközben az autodidakták megszállottságával kente a vásznakat, életében egyetlen képet sikerült eladni,  mivel az akadémikus festők...

Ennél a filmnél az is jó mulatság volt, ami a bemutatója után következett. A történet szerint Val Vaxmant (Woody Allen), a tíz éve már semmit, illetve csupa szemetet felmutató egykori sztárrendezőt volt neje (Téa Leoni) beerőszakolja egy 60.000.000 dolláros produkció rendezői székébe. Teheti, mivel jegyese a filmgyár egyik igazgatója, s bár Hal (Treat Williams) őszintén és szívből utálja Valt, végül nászajándékként megadja ezt a sanszot...